Helloka, JÓ hír !

Sziasztok!
Tudom , elég rég hoztam már fejezetet. És nem is csodálnám , ha elpártoltatok volna tőlem ... :(
De most újra itt vagyok , most már sokkal többet ülök gépnél.
Ezért gondoltam , újra neki fogok egyik hétvégén és írok nektek.
Szóval nem sokára jövök a fejezettel !!
Remélem örültök ??!:D
Puszi.
SofíLola xD

Új történetek .

Gyertek és nézetek be léci.

Tökéletes Kémia .

I wish you here me now...

Helló!! FONTOS

Sziasztok!

Akitől díjat kaptam azoknak köszönöm szépen .. Ahogy lesz egy csepp időm , megnézem őket és ki is rakom. De éppen közbe jött egy kis kórházi ügy és még időm sincs írni. Amit nagyon sajnálok. De remélem nem sokára tudom hozni nektek. Addig is puszantás :D !

5.fejezet. ~ A múlt átka. 1.( Tanya és Bella a viszály kezdete !)

~ 10 évvel később ! ~

Bella szemszöge :   

                       

- Isabella . - egy férfias , mély hang kiáltja a nevemet . A palota össze fala , bele remegett. Az én lábamon is végig futott a remegés . A rémület össze ránca az arcomra , fagyott amint az ajtó felé fordultam . Ami egy pillantás alatt kicsapódott és Demetri állt ott , az arcán az a kaján idióta félelmetes vigyor , ott csenget. Mint mindig ! - Aro , hívat . Gyere. - mintha , egy bábu lennék , megragadta a kezezem és húzott maga után . Párszor megbotlottam a saját lábamba , mire az ajtó elé értünk, ami mögött a nagy és hatalmas Vámpírok vannak. Kirántottam a kezem , szorításából, felegyenesedtem és , szúrós szemmel néztem rá.
- Azért , mert erősebb és idősebb vagy nálam . Nem képzeled , hogy a bunkók nem épp itt laknak . - nem volt , valami értelmes flegmaság , de most más nem épp jutott eszembe . Azzal voltam elfoglalva , hogy miért hívat engem Aro . Mit tettem ? Hiszen alig mozdulok , ki a szobámból , ahova elhelyeztek .
- Te meg , nem gondolod , hogy a szád nagyobb mint kéne ? Könnyedén megölhetnélek ezért !- hajolt teljesen az arcomba . Rémület futott végig az arcomon , de utána helyre hoztam az arcvonásaimat.
- Talán .- vágtam vissza , neki. Majd az ajtó felé fordultam , megigazítottam a ruhámat , majd kilöktem magam előtt az ajtót.
Egyenesen szembe néztem a három főhatalmas vámpírral akik , a székükben ültek, ahogy mindig is és most mind , engem néztek . Kicsit se frusztrál az egész. Lassan eléjük lépkedtem .
- Miért hívatott Aro ?- kérdeztem , félénken és még is kicsit próbáltam határozott lenni .
- Szeretnék valamire választ kapni .- jelentet ki , majd felállt , kezeit a háta mögé tette , és elém sétált. Piros szemeivel az enyémbe nézet . Belefúrta.- Isabella én befogadtalak ...- kezdett bele a szövegelésbe , úgy tettem mintha érteném , miről akar nekem beszélni . Persze hálás vagyok , hogy befogadott , de lehet nem épp ide kellet volna jönnöm.
- Ezért hálás is vagyok , Aro. De nem értem , mit tettem ?!- mondta .
- Ő itt Tanya . - került meg , és lépet egy szőke hajú nő mellé , aki már túl lehet a 200.dik élet évén is . Csodálatos , gyönyörű volt. De még is arca olyan félelmetes és vissza taszító , mikor rám nézet . Nem is tudtam , tovább nézni , szememet elkaptam és inkább Arora szegeztem , nem mintha az ő tekintete , jobb lett volna . De legalább nem éreztem úgy mintha megakarna ölni , még nem ! - Ő , mondta el nekem , hogy te olyat tettél amit nem szabadott volna .- ezt már végkép nem értem . Tettem valamit ?! - kérdeztem magamtól.
- Nekem, ez nagyon furcsa, úgy tettem valamit , hogy nem emlékszem a tetteimre . Lehetséges ez ?
- Igen .- jelentette ki Tanya és , egyenesen felém lépkedett. - Olyanba avatkoztál bele amibe nem kelt volna .- állt meg előttem . Valóban ?- megint egy kérdés magamnak . Gondolkoztam ,erősen . Törtem a fejem , hogy még is mit tettem . És ekkor , mint egy villám csapás , csapott a fejembe , az emlék .
           

***
                       

Amint Alaszkában , bolyongok egyedül , újszülötten és nem tudom mit tegyek .Kezeimet össze fogom jó erősen a mellkasomon , szemeimmel pásztázom az előttem elterülő sötét erődöt. Óvatosan , lépkedek a törött , ágakon .  Mikor egy férfi éles kiáltást hallom az erdő mélyéről. Fejemet , a hang irányába kaptam, és mintha tudnám mit teszek futni kezdtem a hang irányába , aki könyörögve kérte , hogy engedjék el .Nagy volt a lendület , amivel elindultam , így alig tudtam , megkapaszkodni a fában , hogy megálljak és nézzem ahogy egy kis tisztás közepén , egy szőke hajú nő áll , előtte egy fekete hajú férfi a földön fekszik. Kezei reszketnek , ahogy maga előtt tartja , arcán a félelem uralkodott . A levegővétele szakadozott volt . Látszott , hogy több sérülést is szenvedett , ami hol súlyos , hol csak csöpp karcolás.
Nem nézhetem ahogy az a nő megöli .- gondoltam , magamban . Szememmel végig néztem a szőke hajú nőn , a szem mély vörösen világítottak a holdfényben. Arcára rá sütött a hol , fehér bőre még fehérebbnek tűnt. Gonosz mosoly terült szét az arcán. Olyan volt az arca , akár egy örült gyilkosé , csak a vér és az öldöklés volt az ami ott látszódott. Testtartása , megfeszült volt , és már ugroni is készül , a könyörgőt férfire. Mikor nem tudtam tovább ,nézni . Kivetettem magam az erdőből , egyenesen a nőnek , akit magammal sodortam az erdő mélyébe . Idejébe engedtem el , egyenesen egy erős , de már öreg fának csapódott . Felegyenesedtem és néztem , ahogy ő is ezt teszi , piros szemével rám néz . A mosoly most , még örültebb volt az száján , az arcán meg düh jelei jelentek meg !
- Te ...- szűrte a fogai között , ahogy leporolta magáról a földet, és elindult felém.- ..halál fia vagy !- én , ijedten kezdem el hátrálni . Miért is vagyok ilyen hülye ?- kérdeztem , magamtól . Amint újra azon a tisztáson voltunk . A férfi már sehol. Szerencsére. Megálltam a tisztás közepén , és néztem ahogy kecses mozgással kisétál és rám szegezi a szemét. Amibe a halál volt. Remek.
- Mindenki a halál fia , ha vámpír . - mondtam , kicsit magabiztosabbnak kéne lennem .
- Előbb öllek , meg téged , mint hogy megérezd milyen a vámpírság . Íze.- mondta és őrületes sebességgel csapódott nekem.
           

***     

           

Felriadtam Aro tapsolásával az röpke vissza emlékezésemből. Megráztam fejemet , hogy kitisztuljon . Rá szegeztem a szemem , dühös lettem . Mert ha Aro , ilyen mérges rám , akkor tuti , hogy ez itt mást mondott mint az igazság maga.
- Tényleg , és vajon azt mondtad , el ahogy megmentettem azt a férfit a halál elől?- hajoltam közelebb Tanyához . Akinek a szemében apró tűz csillant fel , láttam ahogy kezét ökölbe szorítja maga mellett , álla megfeszül és erősen a szembe nézet.
- Tessék?- kiáltott fel Aro mellettünk.
- Gondoltam .- mondtam és elhátráltam Tanyától.- Ő , nem mást mint egy hazug vámpír. Nem tettem semmi rosszat akkor , egyszerűen megmentettem egy embert. Lehet , hogy nem tudom mit tettem . Mert még túl fiatal vagyok . De azt tudom , hogy ha valaki egességet köt valakivel , nem épp illedelmes megszegni . Én csak a seggét védtem meg . De lehet végezni kellet volna vele. 
- Honnan hallottál erről Isabella ?- kérdezte tőlem Aro.
- Eleget járkáltam ide , oda mielőtt ide találtam volna . Hogy mindenről halljak . - néztem a szemébe . - Én nem leszek olyan szörnyeteg mint ti !- hupsz kicsúszott a számon .
- Tényleg , nem .- rázta , meg a fejét , gonosz kacaja közben Aro. Kezeit újra háta mögé tette és vissza sétált a székéhez . Lassan és finoman leült , lábait keresztbe dobta, kezeit a karfára helyezte és nézet minket. - Igaz ez Tanya ?- pár perc csend után , megszólalt.
Tanya dühtől izzadó szemeivel nézet engem .
- Megöllek .- morogta és egy perc múlva már ott sem volt. Én csak pislogtam kettő , hogy észhez térjek.
- Őrség !- kiáltott Aro. - Kapják el Tanyát !- mondta a, mikor Demetri és Félix , megjelentek . Ők csak bólintottak , majd eltűntek. - Te meg , jobban teszed , ha menekülsz . Nem menthetek meg olyat , akiben nincs semmi hasznom .- szóval , mivel nincs képességem felesleges vagyok.
- Köszönöm az eddig segítséget. Viszlát !- bólintottam , majd amilyen gyorsan csak tudjam , eltűntem. Lehet , hogy azt hiszek , képességem nincs , de akkor rosszul hiszeik . Elég képességem lett , azóta mióta itt vagyok. És talán ezek segítségével , egyszer még meg is tudom védeni magam Tanyától. Aki egész életemben a nyomba lesz , ha most nem ölik meg . Amit kötve hiszek , túl okos ahhoz.

4.~ Düh !

Miért ? Miért ? Akar engem az őrületbe kergetni , azt hisz nem menne ,
azt hiszi elég ahhoz , hogy megöljön . Csak , hogy akkor rosszul hiszi engem nehéz a föld alá tenni !

Sziasztok ! Mindenkinek , nagyon szépen köszönöm az a 7 komit . Nagyon örülök , hogy ennyire tetszik nektek a történetem . Tudom , mostanában eltűnők , de nem teljesen . A blog megy , csak nagyon ritkán lesz friss. Viszont , ma itt a 4 .fejezet , és remélem holnap este jön az 5. is . Most épp gondolkodok , hogy mi legyen az 5.ben , de azt hiszem a véletlenre bízom. Na akkor jó olvasást . És remélem az eddig olvasott , olvasóim is itt vannak és még várják a frisset. Remélem , megint olyan sok Komit kapok és pipát !
Pusz és jó olvasást : Bonnie *.*



Bella szemszöge :


- Máskor ne !- löktem egy nagyot az erdőben álló Jaken . - Máskor , ne merészel így beszélni velem . - folytattam a mondatomat , mikor feltápászkodott a földről. - Nem a seggedből rángattál ki, hogy flegmán beszélj velem és rám csapd a telefont . Értettél ?- halkan , de még is kiabáltam a szemébe .
- Jól vagy ?- fogta meg a két kezem és szorította le a magam mellé , mert tudta , hogy képes leszek kárt tenni , ha dühös vagyok. És most az vagyok. Nagyon.
- Nem .- böktem ki , mérgesen . - Miért akar, mindig keresztbe tenni az a ribanc. Négy évvel ezelőtt , már megakart ölni . De itt vagyok , most is meg akart , de itt vagyok. Mit gondol , még négy évvel később , ugyan itt és egy újabb vereséges harcot  mérjünk le . Ez menjen egész hátra lévő életünkben ? Vagy mi a fenét gondol a hidrogénezett szöge fejével ?! - pufogtam ott.
- Lenyugodtál ?- kérdezte , pár perc csönd után Jake . Végig a kezemet , fogta ami már nem remegett annyira a dühtől , egyre inkább csak csillapodott a remegésem . Felnéztem a szemébe , túlságosan ideges voltam , hogy eddig is a szemébe nézhessek . Lehajtott fejjel álltam és kémleltem a talajt. Csak most néztem fel újra a szemébe .- Tudom , hogy felbosszant , és megmondom a frankot , nekem se tetszik a szőke feje . De azzal , hogy most kivagy bukva , megoldódik minden szerinted ?
- Nem . De Jake , ez a nő arra pályázik , hogy engem kiidegeljen .- morogtam . - És , csak szólok, ha így halad tovább sikerülni fog neki.
- Nem , fog neki . Te nem olyan lány vagy , akivel ezt könnyedén meg lehet csinálni . Tudom milyen vagy , és ha küzd , harcol ,akkor se fog neki sikerülni-e  Előbb fogod őt a virágok közé ültetni , minthogy téged kiidegeljen , a hidrogénezett szőke.
- Gondolod ?- néztem mélyen a szemébe.
- Tudom .- mosolygót rám , végre úgy ahogy régen . Szorosan átölelt . Örültem , hogy végre , nem olyan mint egy morcos vén ember , akinek ez ilyen játék mert , már nem tud mit kezdeni magával. Végre olyan mint régen , a vidám , folyton mosolygós , csipkelődő , Jake. - Gyere , menjünk haza ?- karolta át a vállam és indult el a haza vezető úton.
- Most inkább , szeretnék egyedül lenni. Bemegyek a városba . - mondtam , miközben a földet képletem újra.
- Biztos ?
- Igen , egyszerűen csak szeretnék egyedül lenni és kicsit gondolkodni . Szeretném , ha az agyam teljesen kitisztulna . Teljesen . - mosolyogtam rá , mikor az erőd széléhez értünk . Milyen hamar kiértünk az erdőből.
- Rendben , ahogy szeretnéd . De ha bármi van , hívj .- ölelt meg még egyszer , majd csak rám mosolygót .
- Persze .- nyomtam egy puszit az arcára , majd hátat fordítottam neki és berohantam újra az erdőbe . Vámpír sebsebéggel rohantam át az egész erdőn , még nem a város Port Angeles, széléhez nem értem volna . Futásomat át váltattam sétálásra . Kezeimet , kabát zsebembe vágtam . Fejemet , lehatottam és úgy sétáltam be a városba . Csak is a lábam elé figyeltem , próbáltam a gondolataimat , helyere tenni és rá jönni , miért is éri meg neki , ha folyton keresztbe tesz nekem . Minden olyan homályos , pedig már vámpírt voltam mikor , kialakult köztünk az egész háború. Mintha egy török és angol csapat szeretne össze verekedni , a területükért . Csak itt nincs semmilyen terület sem , amiért érdemes lenne .
Eleredt az eső , épp ezért gyorsan berohantam a közeli kávézóba , már el is áztam , pedig csak öt percig voltam oda kint . Beléptem , leráztam magamról a vízcseppeket , levettem a kabátom , és leültem az egyik üres bokszba az , ablak mellé. Kabátomat , magam mellé helyeztem a székre, én meg becsúsztam teljesen az ablakhoz. Kibámultam az ablakon , oda kint a semmiből tört ki egy kisebb fajta vihar. A fákat , már – már a földig hajtogatja a szél , az eső mint ha hordóból öntenék , az ég dobszólót játszik , a villámok , néha diszkó fénnyel játszadozott az égen . Sötét felhők , árasztották el , az így sem épp tiszta égboltot.
Csöndben ültem és meredtem ki ,a semmibe . Néztem ahogy az emberek , menedékhely után futnak , hol a gyereke örömködbe rohangálna , hol pedig a szüleik kézen fogják őket , és berángatják a házba . Hol pedig , a szerelmes párok , egymást védve az esőtől rohannak , tiszta helyre. Ez a pillant olyan volt , mintha én is embere lennék még mind. Egy percre azt hittem én is , ugyan olyan ember vagyok mint régen . De, egy hangos mennydörgés , elsodorta ezt a röpke gondolatomat , és helyébe hozta a rossz valósságot. Hogy én már soha nem leszek , ugyan olyan ember mint régen . Minta amilyen az apám volt és az anyám .
- Jó napot , mit hozhatok ?- Egy középkorú nő jelent meg mellettem , pincér ruhája visszafogott és még is olyan divatos volt. Aranyos .
- Egy forró csokit kérek . - mosolyogtam rá kedvesen , felfirkantotta a kis cetlijére , majd mosolyogva elment . Vissza fordultam , az ablakhoz és tovább kémleltem , ami oda kint tombol.
- Parancsolj , egészségedre .- jelent meg újra a nő elém tolta a bögre forró csokit , majd megint csak mosolyodva elment . Rá mosolyogtam én is . Két kezem közé fogtam a bögrét , a benne lévő kis kanalat elkezdem kevergetni .
Néztem , ahogy a barna csokiban kis örvény keletkezik . És mintha a kanál uralná az örvényt , ő kezeli a kis hullámokat ami a csoki alján keletkezik. Nekem is pont így kéne uralnom az éltemet , mint ahogy a kanál uralja az örvényt.
Össze kell szednem magam , és szét kell rúgnom Tanya seggét . Úgy , hogy végre fel is fogja , itt nincs háború és ha van is én nyertem .
De milyen könnyű ezt magamba elképzelni , és megvalósítani , mint , hogy a szavai és a tetteim valóra is váljanak és való világban is negálják a helyüket.
-Leülhetek ?- egy ismerős férfi hang csapta meg a fülemet , fejemet felemeltem és szembe találtam magam Edwarddal . Bronz vörös haján apró , vízcseppek foglaltak helyet maguknak .Arcán néhány vízcsepp végig folyt , kaptáját is beterítették.,  Arcán ,ugyan az a mosoly volt ami olyan elbűvölt volt. Amibe még a lábam is bele remegett, ha rá nézek.
- Persze . -dadogtam , nehezen . Nem értettem mit keres , itt . Csak néztem , ahogy leül és végig a szembe néz . Szépen elterítette maga mellett a kabátját ő is.  Mikor végzet , kezeit az asztalon össze kulcsolta és , csak nézet engem . Én szorongattam a bögrét a kezembe , néha bele – bele kortyoltam . De én se vettem le róla a szemem.
Csönd volt. Elég sokáig. Kezdtem , magam még ezen is felhúzni . Legalább mondana valamit , nekem . Vagy én nem tudom . Egyáltalán mit keres itt ??!- annyi kérdés keringet a fejembe . És egyre se tudtam a választ .
Megköszörültem , a torkom , hátha végre megszólal, de semmi . Csak nézet .
- Oké, hogy – hogy itt vagy ?- böktem ki végleg én , a kezdő lökést .
- Nem tudom , egyszerűen csak erre jártam. – és még higgyem is el . Egy vámpír , csak így erre jár .
- Ahha , Edward . Te nem épp vagy emberi , hogy csak erre járkálj.
- Ahogy te se .
- De én még félig , tudom milyen embernek lenni . Én nem vagyok teljesen szörnyeteg . – hajtottam le a fejem , szomorúan  .
- Az , lehet . De már soha , nem lehetsz teljesen ember . Nem élheted át ugyan azt a gyönyört amit ők. Te már csak az örök életet élheted.
- Te , vágysz az emberi életre?- emeltem fel a fejem és néztem aranybarna szemeibe . Nem tudom , miért akarom , tudni , de mindennél jobban szeretném tudni . A válaszát.
- Mindennél jobban , mindennap szeretnék újra ember lenni és meghalni , nem örökké élni , egyedül. – az ő arcán is szomorúság jelent meg.
- Egyszer mindenkinek el jön az igaz . Higgy nekem !- mosolyogtam rá halványan . Az ő szája szálén is megjelent egy aprócska mosoly.
- Talán .- nem igazán helyeselte , de azért éreztem , hogy egy kicsit még is elhiszi amit mondtam neki.
- Az örökké , se tart olyan sokáig , főleg ha egy idegbeteg hidrogénezett szőke liba a seggedbe lóg és folyton meg akar ölni. Téged.  – újra düh roham tört át rajtam . Erősen markoltam a bögrét , már reccsenő hangokat adott ki. Egy hideg érintést éreztem a kezemen , azonnal lazítottam a szorításomon , és csak bámultam ki az ablakon . – Lehet , hogy Tanya azt hiszi elég idő ahhoz , hogy megöljön , de egyet kell mondanom , engem nem olyan könnyű a föld alá tenni . Rá jöttem a testem , pici titkaira és az erőm nagyságára. Az eszem is a helyén van . Lehet , hogy fiatal vagyok , de nem olyan aki gyenge. Már nem .- néztem a mondatom végén Edwrad szemébe.
- Elég erős vagy ahhoz , hogy megöld őt vagy épp olyan kárt okoz benne , amitől rá jön , ideje békén hagyni téged ?- kérdezte , láttam , hogy kíváncsi erre.
- Elég. – válaszoltam .- Több képességem van , mint azt te elhinnéd . – mosolyogtam el , gonoszul egy picikét. – A múlt tett azé , aki most vagyok …

Friss!!!

Sziasztok , édes drága olvasóim!

Remélem , még itt vagytok. Mert egy kis újdonságot mondok.
Lehet , hogy hétvégén felkerül a 4-5 fejezet!
Igaz nem javítottam még sokat, de ha könyörgök akkor arra , az időre , hogy nektek feltegyem a fejezettet ide engedni.
Ja, és a kommentekre a választ is hozom.
Remélem örültök!!

Puszi Bonnie !!:D

Idéglenes Zárás.

Sziasztok.
Ahogy olvassátok igen ideglenesen zárom a blogjaimat. Nem tudom mikor tudok fejezettet hozni , nem teljesen zárom be , csak még KI nem tudom javaitani a bukásaimat félévkor. Apám eltiltott a géptől. Sajnálom .
Tényleg , nagyon sajnálom. De remélem tudok majd azért hozni.
Azt is remélem , hogy ezért nem pártoltok el mellőlem . De ha igen akkor így jártam.
Mindenkinek sok puszi.
Bonnie*.*

3. Hogy mondtad ???

Sziasztok. Meghoztam a frisset. És most Edward szemszögével jöttem . Remélem tetszik. Nagyon szépen köszönöm a komikat és a pipákat ez előzőhöz. És sajnálom , hogy ilyen sokat késtem .
Na de remélem így már könnyebb nektek olvasni.
Viszont ahogy említettem lehet , lesz egy rossza hírem , de erről még mindig csak később.

Jó olvasást . Pusz Bonni*.*

"Vannak személyek, akik hozzánk beszélnek, de meg sem halljuk őket. Vannak, akik megsebeznek, de rajtunk még heg sem marad, de vannak személyek, akik egyszerűen megjelennek az életünkben, és örökre nyomot hagynak bennünk."

Edward szemszöge :


Még mindig Bella járt az eszembe , egész nap csak ő volt a fejembe , bárhova mentem ő ott volt. Soha egy percre sem engedtem el a szememmel őt . De még is olyan volt , mintha ismerném őt . Valahonnan olyan volt az arca a hangja mintha , ismerném. De sehonnan nem jutott eszembe , hogy még is honnan . - Ezekkel a fejemben léptem be a házba , zsebre dugott kézzel. Tudtam , hogy mellettem Alice csak beszél , de nem tudtam felfogni , oda figyelni , hogy még is miket mond. Ezt meg fogom bánni . De nem érdekelt . Csak is arra koncentráltam, hogy rájöjjek még is honnan ismerem őt. Annyira. Az arca ami olyan szép , és angyali, a szemei amik mély csoki barnák , a haja ami kegyesen hullik , a hátára. A mosolya az a legcsodálatosabb , de valahogy ő maga varázsolt engem el.
- Tanya !- Alice sikolyos hangjára ébredtem fel és emeltem fel a fejem , nem kívánt személyekkel találtam szembe magam. És köztük volt a mágnes lány. Tanya mióta ismerjük egymást, ami elég hosszú idő. Mintha mágnásként vonzanám , de én nem érzek úgy iránta mint ő irántam , elmondtam én ezt szépen is neki , de mintha egy nagy fehér falnak beszélnék.
- Ti , meg mit kerestek itt?- a hangom tiszta és még is olyan kedves volt , miközben végig mértem a szememmel a Daniel családot.
- Tudomásunkra , jutott egy s más .- Tanya hangja mint egy éles borotva . A szeme vörösre változott , még eddig pont olyan aranybarna volt mint a milyenk . - Hol van a lány ?- kérdezte és tett felénk egy lépést.
- Milyen lány kiről beszélsz ?- kérdezte Alice , míg én apámra néztem aki csak vállát rángatva nézet vissza rám. -Bella , Belláról beszél . - üzente gondolatba Alice, a szemem kitágult és azonnal Tanyára kaptam a szemem .
- Mit akarsz tőle ?- kérdeztem .
- Az csak az én és az ő dolga. Hol van a lány ?- mély sötét hang volt amivel beszélt hozzánk.- Tudjátok , hogy a családunknak tekintünk titeket , de vagy elmondjátok hol van , vagy én keresem meg .- csapdába akart húzni .
- Tanya, nem !- lépet közénk apám . - Itt , nem . Ez itt a mi területünk , mi is a családunknak tartunk titeket , de nincs harc. Mit szeretnél tőle ? Talán ha választ kapunk , akkor oda vezetünk hozzá?!- apám miért ilyen hülye. Bele vissza Bellát a bajba , jó nem ismerjük. De akkor is.
- Nem !- élesen csapot  hangom a kis csendbe.
-  Nyugalom , Edward . Nem bántom , csak beszélni akarok vele .-mosolygót rám , azzal a förtelmes mosolyával , amit mindig elő vesz ha elakar csábítani.
- Mind annyian megyünk .- mondta apám , majd vállamra ejtette a kezét. - Szólok Jacobnak , hogy hívja oda. - mondta.
 A szemem le se vette Tanyáról , még akkor sem mikor már megbeszélt hely felé rohantunk . Teljesen ugyan arra a rétre mentünk . Mire oda értünk már Jacob és még pár farkas is ott volt, mélyen az erőben , hallottam és éreztem az illatukat. Jacob épp nem volt vidám hangulatába , ahogy az lenni szokott. Kivételesen ember alakban lepkédet felénk és a határnál meg is állt. Most jobban végig mért a csoportunkon , hiszen plusz négy személy állt még.
- Mit akarsz vérszívó?!- a hangja is pont olyan volt mint a hangulattá.
- Kérlek , hívd ide Bellát. - apám könnyedén beszélt hozzá.
- Miért tenném ?
- Mert neked lesz bajod !- Tanya egy lépést ellépet és a határ vonalon állt meg , farkas morgás és kiáltás hallatszott , és már Jacob is kezdet átváltozni .
- Itt nem én halok , meg előbb . Vérszopó. - morogta mérgesen a fogai közül.
- Itt már nem a mi részünk .- rántotta hátra Emmett, amitől jobban megtántorodott , mint eddig egy vámpír valaha .- Még egy lépés és megölnek . Fogd fel , szöszi. - mondta neki , Tanya csak szúrósan nézet rá , kihúzta magát és megigazította a ruháját.
- Kérlek .- apám vissza nézet Jacobra, aki pár percig csak szemlélt minket , majd mérges sóhajjal elő vette a mobilját.
- Bármelyiktől átlépi a határ , megöljük. - mondta , miközben  füléhez emelte a telefont. - Azonnal gyere a rétre ahol tegnap voltunk , látni akarnak téged.- morogta a telefonba , majd lecsapta és hátrált pár métert a határtól. Szemét le se vette rólunk .
- Köszönjük.- apám hálásan hálálkodott neki.
- Miért kell nektek vagy épp neked Bella ?- fordult a mondata végén Tanya felé, erre én is meg a többiek is nagyon kíváncsiak voltunk . De mint az előbb választ megint nem kaptunk , csak a mosolyát , amiben ott volt, a gonosz . Futás és ismerős szívdobogás csendült fel az erdőből, majd faágak recsegése, és egy barna hajú lány lépet ki . Bella.
- Kedves vagy mondhatom , én mióta beszélek veled ...- beszélt Jacobhoz , majd mikor meglátott minket a szó a torkán akadt , és ő maga is megdermed , ahogy a szó oda bent . Nekem apró mosoly gördült a számra örültem , hogy látom. De bár ne Tanya társaságában .
- Az erdőben leszek , figyelek .- mondta Jake és már indult is el, de Bella felébredt és megragadta a kezét.
- Mi ? Miért ? Mi van ? - dadogta a kérdéseket farkas barátja szemébe .
- Majd , ha megtudod mond el nekem is .- rántotta ki a kezét , Bella szorításából és az erdőbe sétált. Bella szomorúan és egyben értetlenül nézet utána. Aprón megrázta a fejét, majd még mindig semmit sem értő arccal nézet ránk .
- Mit akartok tőlem ?!- kérdezte kicsit halkan . Tett két apró lépést felénk .
- Helló Bella .- lépet elő Tanya mögülünk , Bella arcán a döbbenet össze kicsi jele látható volt.- Ohh látom felismersz még mindig .- gonosz mosoly volt az arcán.
- Te mit akarsz itt ?- végre Bella arcán mér nem a rémület hanem a düh volt. - Elég volt , nem gondolod ? Tudod , Tanya nekem herotom van tőled, szóval emeld fel a lábad és menj haza Alaszkába , engem meg hagyjál békén. - jó formán ordította, megfordultam és már az erdő felé indult.
- A helyedbe itt maradnák Bella .- gúnyosan szólt utána , Bella azonnal megállt , de nem fordult meg . Két keze maga mellett ökölbe szorult , lelégzése egyre gyorsabb lett. - Még nem fejeztük be akkor, ott . Még nem ! - lépet még egyet Tanya, már majdnem átlépte a határt. Emmettel elé léptünk és vissza tartottuk , mind kettőnk szájából morgás tört fel. - Nem léptem át , szóval...- nézet a szemebe , még mindig a düh áramlott oda bent . Nem akartam ellépni , de arrébb tolt.
Észhez sem tértem , mikor egy erős szél hullám csapott meg és Tanya már sehol sem volt, viszont a sikolyát amit egyre halkult hallani lehetett, azonnal a hang irányába fordultunk . Bella teljes erejével ami elég sok volt. Neki támasztotta a torkánál fogva Tanyát. Minden erejével azon volt , hogy megfojtsa, de ő is tudja , hogy ez nem megy. A szóritása nem lágyult , szemét le se vette Tanya véreben izzó szemeiről. Féltem , hogy baja esik.
- Mert, mit csinálsz ? - szegezte neki a kérdést. - Talán megölsz ? Úgy emlékszem ez múltkor sem sikerült , honnan veszed , hogy most menni fog ?!
- Akkor szerencséd volt.- alig hallható volt a hangja , Bella olyan erősen szorította a nyakát.
- Tanya.- Kate , már ment volt, de vissza tartatóm.
- Megérdemli.- mondta a szemébe és ezzel együtt egy éles áram ütést éreztem , azonnal elengedtem és a földre zuhantam . Mikor újra kinyitottam a szeme , Alice állt mellettem és segített felkelni , rögtön Bellát kerestem aki még mindig ugyan úgy állt. És Kate állt mögötte, mint egy örült tapogatta, de Bella meg se érezte. A szemeim elkerekedtek , ilyet eddig nem láttam . Egy lendülettel egyik kezével hátra csapott és Katet jó messzire ellökte magától.
- Csak , nem elfelejtettél szólni , hogy ez nálam nem válik be . De köszönöm a testévednek , hogy új erőt adott nekem .- a hangjából egy apró mosolyt éreztem , majd annyit láttam , hogy Tanyához ér és ő remegve vonaglik a földre. Elhátrált.
Kezeit maga mellé ejtette és csak nézte ahogy Tanya szenved , majd nehezen sok kísérlet utána talpra áll. Megtámaszkodik a mellette álló fánál , ahova az előbb még neki volt támasztva. A szeme most újra arany barna lett , és arcán a meglepődés és a döbbenet volt. Érthetetlenül nézet , Bellára. Aki csak állta a tekintetett.
Most mindenketőjük arcát láttuk . Eltámolyogtam Alicetől és csak tanulmányoztam Bella arcát, de semmit nem tudtam leolvasni róla.
- Ezt , hogyan ?! Akkor még ilyet nem ...- dadogta Tanya maga elé.
- Hé , mikor volt az már. Mikor még csak két hónapos voltam. Most már idősebb vagyok egy kicsivel és ki ismertem magam Tanya. Akkor talán képes voltál legyőzni , de ez a négy év segített nekem , hogy tudjam ki is vagyok most már. Bár nem épp  kedves , és aranyos , de erős és már nem félek egy ilyentől mint te. - lépet közelebb Tanyához. - Különleges vagyok és tudod miért ...- hajolt közel hozzá és oda súgta neki.- ...mert sokkal több erőm van mint te az valaha eltudod képzelni .- olyan nevetés tört fel a torkából amit még nem hallottunk .
- Lehet , de én idősebb vagyok...- morogta Tanya majd neki ugrott Bellának . Végig csúsztak a földön egészen a határig. Farkas morgás hallatszott újra. De sehol nem jelentek meg. Feszülten figyeltük őket.
Tanya a földre szegezte Bellát. Mintha hagyta volna magát.
Még két percig volt ez így , mindenki csak állt és figyelte őket.Mikor Bella lelökte magáról Tanyát és még mielőtt földet ért volna , felugrott és teljes erejével , a földre rúgta. Tanya egy nagy sikollyal ért földet, még Bella könnyedén talpra szökkent és mellé sétált.
- Hogy mondtad???- mondta a szemébe.- Menj haza , szöszi.- ezzel ellépet és át suhant a másik oldalra , mielőtt belépet volna az erdőbe rám nézet és rám mosolygót amit csak én láttam . Majd elmerült a sötét erdőben .

Friss!

Sziasztok!

Változtattam a blog kinézetén , hogy nektek is megfeleljen és könnyebben lehessen olvasni . Remélem jobb így?!
A friss holnap este fog érkezni , ne haragudjatok a késés miatt.
Viszont , lehet lesz egy nagyon rossz hírem . De arról majd később beszélek.
Akkor holnap !!!
Puszi Bonnie *.*