5.fejezet. ~ A múlt átka. 1.( Tanya és Bella a viszály kezdete !)

~ 10 évvel később ! ~

Bella szemszöge :   

                       

- Isabella . - egy férfias , mély hang kiáltja a nevemet . A palota össze fala , bele remegett. Az én lábamon is végig futott a remegés . A rémület össze ránca az arcomra , fagyott amint az ajtó felé fordultam . Ami egy pillantás alatt kicsapódott és Demetri állt ott , az arcán az a kaján idióta félelmetes vigyor , ott csenget. Mint mindig ! - Aro , hívat . Gyere. - mintha , egy bábu lennék , megragadta a kezezem és húzott maga után . Párszor megbotlottam a saját lábamba , mire az ajtó elé értünk, ami mögött a nagy és hatalmas Vámpírok vannak. Kirántottam a kezem , szorításából, felegyenesedtem és , szúrós szemmel néztem rá.
- Azért , mert erősebb és idősebb vagy nálam . Nem képzeled , hogy a bunkók nem épp itt laknak . - nem volt , valami értelmes flegmaság , de most más nem épp jutott eszembe . Azzal voltam elfoglalva , hogy miért hívat engem Aro . Mit tettem ? Hiszen alig mozdulok , ki a szobámból , ahova elhelyeztek .
- Te meg , nem gondolod , hogy a szád nagyobb mint kéne ? Könnyedén megölhetnélek ezért !- hajolt teljesen az arcomba . Rémület futott végig az arcomon , de utána helyre hoztam az arcvonásaimat.
- Talán .- vágtam vissza , neki. Majd az ajtó felé fordultam , megigazítottam a ruhámat , majd kilöktem magam előtt az ajtót.
Egyenesen szembe néztem a három főhatalmas vámpírral akik , a székükben ültek, ahogy mindig is és most mind , engem néztek . Kicsit se frusztrál az egész. Lassan eléjük lépkedtem .
- Miért hívatott Aro ?- kérdeztem , félénken és még is kicsit próbáltam határozott lenni .
- Szeretnék valamire választ kapni .- jelentet ki , majd felállt , kezeit a háta mögé tette , és elém sétált. Piros szemeivel az enyémbe nézet . Belefúrta.- Isabella én befogadtalak ...- kezdett bele a szövegelésbe , úgy tettem mintha érteném , miről akar nekem beszélni . Persze hálás vagyok , hogy befogadott , de lehet nem épp ide kellet volna jönnöm.
- Ezért hálás is vagyok , Aro. De nem értem , mit tettem ?!- mondta .
- Ő itt Tanya . - került meg , és lépet egy szőke hajú nő mellé , aki már túl lehet a 200.dik élet évén is . Csodálatos , gyönyörű volt. De még is arca olyan félelmetes és vissza taszító , mikor rám nézet . Nem is tudtam , tovább nézni , szememet elkaptam és inkább Arora szegeztem , nem mintha az ő tekintete , jobb lett volna . De legalább nem éreztem úgy mintha megakarna ölni , még nem ! - Ő , mondta el nekem , hogy te olyat tettél amit nem szabadott volna .- ezt már végkép nem értem . Tettem valamit ?! - kérdeztem magamtól.
- Nekem, ez nagyon furcsa, úgy tettem valamit , hogy nem emlékszem a tetteimre . Lehetséges ez ?
- Igen .- jelentette ki Tanya és , egyenesen felém lépkedett. - Olyanba avatkoztál bele amibe nem kelt volna .- állt meg előttem . Valóban ?- megint egy kérdés magamnak . Gondolkoztam ,erősen . Törtem a fejem , hogy még is mit tettem . És ekkor , mint egy villám csapás , csapott a fejembe , az emlék .
           

***
                       

Amint Alaszkában , bolyongok egyedül , újszülötten és nem tudom mit tegyek .Kezeimet össze fogom jó erősen a mellkasomon , szemeimmel pásztázom az előttem elterülő sötét erődöt. Óvatosan , lépkedek a törött , ágakon .  Mikor egy férfi éles kiáltást hallom az erdő mélyéről. Fejemet , a hang irányába kaptam, és mintha tudnám mit teszek futni kezdtem a hang irányába , aki könyörögve kérte , hogy engedjék el .Nagy volt a lendület , amivel elindultam , így alig tudtam , megkapaszkodni a fában , hogy megálljak és nézzem ahogy egy kis tisztás közepén , egy szőke hajú nő áll , előtte egy fekete hajú férfi a földön fekszik. Kezei reszketnek , ahogy maga előtt tartja , arcán a félelem uralkodott . A levegővétele szakadozott volt . Látszott , hogy több sérülést is szenvedett , ami hol súlyos , hol csak csöpp karcolás.
Nem nézhetem ahogy az a nő megöli .- gondoltam , magamban . Szememmel végig néztem a szőke hajú nőn , a szem mély vörösen világítottak a holdfényben. Arcára rá sütött a hol , fehér bőre még fehérebbnek tűnt. Gonosz mosoly terült szét az arcán. Olyan volt az arca , akár egy örült gyilkosé , csak a vér és az öldöklés volt az ami ott látszódott. Testtartása , megfeszült volt , és már ugroni is készül , a könyörgőt férfire. Mikor nem tudtam tovább ,nézni . Kivetettem magam az erdőből , egyenesen a nőnek , akit magammal sodortam az erdő mélyébe . Idejébe engedtem el , egyenesen egy erős , de már öreg fának csapódott . Felegyenesedtem és néztem , ahogy ő is ezt teszi , piros szemével rám néz . A mosoly most , még örültebb volt az száján , az arcán meg düh jelei jelentek meg !
- Te ...- szűrte a fogai között , ahogy leporolta magáról a földet, és elindult felém.- ..halál fia vagy !- én , ijedten kezdem el hátrálni . Miért is vagyok ilyen hülye ?- kérdeztem , magamtól . Amint újra azon a tisztáson voltunk . A férfi már sehol. Szerencsére. Megálltam a tisztás közepén , és néztem ahogy kecses mozgással kisétál és rám szegezi a szemét. Amibe a halál volt. Remek.
- Mindenki a halál fia , ha vámpír . - mondtam , kicsit magabiztosabbnak kéne lennem .
- Előbb öllek , meg téged , mint hogy megérezd milyen a vámpírság . Íze.- mondta és őrületes sebességgel csapódott nekem.
           

***     

           

Felriadtam Aro tapsolásával az röpke vissza emlékezésemből. Megráztam fejemet , hogy kitisztuljon . Rá szegeztem a szemem , dühös lettem . Mert ha Aro , ilyen mérges rám , akkor tuti , hogy ez itt mást mondott mint az igazság maga.
- Tényleg , és vajon azt mondtad , el ahogy megmentettem azt a férfit a halál elől?- hajoltam közelebb Tanyához . Akinek a szemében apró tűz csillant fel , láttam ahogy kezét ökölbe szorítja maga mellett , álla megfeszül és erősen a szembe nézet.
- Tessék?- kiáltott fel Aro mellettünk.
- Gondoltam .- mondtam és elhátráltam Tanyától.- Ő , nem mást mint egy hazug vámpír. Nem tettem semmi rosszat akkor , egyszerűen megmentettem egy embert. Lehet , hogy nem tudom mit tettem . Mert még túl fiatal vagyok . De azt tudom , hogy ha valaki egességet köt valakivel , nem épp illedelmes megszegni . Én csak a seggét védtem meg . De lehet végezni kellet volna vele. 
- Honnan hallottál erről Isabella ?- kérdezte tőlem Aro.
- Eleget járkáltam ide , oda mielőtt ide találtam volna . Hogy mindenről halljak . - néztem a szemébe . - Én nem leszek olyan szörnyeteg mint ti !- hupsz kicsúszott a számon .
- Tényleg , nem .- rázta , meg a fejét , gonosz kacaja közben Aro. Kezeit újra háta mögé tette és vissza sétált a székéhez . Lassan és finoman leült , lábait keresztbe dobta, kezeit a karfára helyezte és nézet minket. - Igaz ez Tanya ?- pár perc csend után , megszólalt.
Tanya dühtől izzadó szemeivel nézet engem .
- Megöllek .- morogta és egy perc múlva már ott sem volt. Én csak pislogtam kettő , hogy észhez térjek.
- Őrség !- kiáltott Aro. - Kapják el Tanyát !- mondta a, mikor Demetri és Félix , megjelentek . Ők csak bólintottak , majd eltűntek. - Te meg , jobban teszed , ha menekülsz . Nem menthetek meg olyat , akiben nincs semmi hasznom .- szóval , mivel nincs képességem felesleges vagyok.
- Köszönöm az eddig segítséget. Viszlát !- bólintottam , majd amilyen gyorsan csak tudjam , eltűntem. Lehet , hogy azt hiszek , képességem nincs , de akkor rosszul hiszeik . Elég képességem lett , azóta mióta itt vagyok. És talán ezek segítségével , egyszer még meg is tudom védeni magam Tanyától. Aki egész életemben a nyomba lesz , ha most nem ölik meg . Amit kötve hiszek , túl okos ahhoz.

4.~ Düh !

Miért ? Miért ? Akar engem az őrületbe kergetni , azt hisz nem menne ,
azt hiszi elég ahhoz , hogy megöljön . Csak , hogy akkor rosszul hiszi engem nehéz a föld alá tenni !

Sziasztok ! Mindenkinek , nagyon szépen köszönöm az a 7 komit . Nagyon örülök , hogy ennyire tetszik nektek a történetem . Tudom , mostanában eltűnők , de nem teljesen . A blog megy , csak nagyon ritkán lesz friss. Viszont , ma itt a 4 .fejezet , és remélem holnap este jön az 5. is . Most épp gondolkodok , hogy mi legyen az 5.ben , de azt hiszem a véletlenre bízom. Na akkor jó olvasást . És remélem az eddig olvasott , olvasóim is itt vannak és még várják a frisset. Remélem , megint olyan sok Komit kapok és pipát !
Pusz és jó olvasást : Bonnie *.*



Bella szemszöge :


- Máskor ne !- löktem egy nagyot az erdőben álló Jaken . - Máskor , ne merészel így beszélni velem . - folytattam a mondatomat , mikor feltápászkodott a földről. - Nem a seggedből rángattál ki, hogy flegmán beszélj velem és rám csapd a telefont . Értettél ?- halkan , de még is kiabáltam a szemébe .
- Jól vagy ?- fogta meg a két kezem és szorította le a magam mellé , mert tudta , hogy képes leszek kárt tenni , ha dühös vagyok. És most az vagyok. Nagyon.
- Nem .- böktem ki , mérgesen . - Miért akar, mindig keresztbe tenni az a ribanc. Négy évvel ezelőtt , már megakart ölni . De itt vagyok , most is meg akart , de itt vagyok. Mit gondol , még négy évvel később , ugyan itt és egy újabb vereséges harcot  mérjünk le . Ez menjen egész hátra lévő életünkben ? Vagy mi a fenét gondol a hidrogénezett szöge fejével ?! - pufogtam ott.
- Lenyugodtál ?- kérdezte , pár perc csönd után Jake . Végig a kezemet , fogta ami már nem remegett annyira a dühtől , egyre inkább csak csillapodott a remegésem . Felnéztem a szemébe , túlságosan ideges voltam , hogy eddig is a szemébe nézhessek . Lehajtott fejjel álltam és kémleltem a talajt. Csak most néztem fel újra a szemébe .- Tudom , hogy felbosszant , és megmondom a frankot , nekem se tetszik a szőke feje . De azzal , hogy most kivagy bukva , megoldódik minden szerinted ?
- Nem . De Jake , ez a nő arra pályázik , hogy engem kiidegeljen .- morogtam . - És , csak szólok, ha így halad tovább sikerülni fog neki.
- Nem , fog neki . Te nem olyan lány vagy , akivel ezt könnyedén meg lehet csinálni . Tudom milyen vagy , és ha küzd , harcol ,akkor se fog neki sikerülni-e  Előbb fogod őt a virágok közé ültetni , minthogy téged kiidegeljen , a hidrogénezett szőke.
- Gondolod ?- néztem mélyen a szemébe.
- Tudom .- mosolygót rám , végre úgy ahogy régen . Szorosan átölelt . Örültem , hogy végre , nem olyan mint egy morcos vén ember , akinek ez ilyen játék mert , már nem tud mit kezdeni magával. Végre olyan mint régen , a vidám , folyton mosolygós , csipkelődő , Jake. - Gyere , menjünk haza ?- karolta át a vállam és indult el a haza vezető úton.
- Most inkább , szeretnék egyedül lenni. Bemegyek a városba . - mondtam , miközben a földet képletem újra.
- Biztos ?
- Igen , egyszerűen csak szeretnék egyedül lenni és kicsit gondolkodni . Szeretném , ha az agyam teljesen kitisztulna . Teljesen . - mosolyogtam rá , mikor az erőd széléhez értünk . Milyen hamar kiértünk az erdőből.
- Rendben , ahogy szeretnéd . De ha bármi van , hívj .- ölelt meg még egyszer , majd csak rám mosolygót .
- Persze .- nyomtam egy puszit az arcára , majd hátat fordítottam neki és berohantam újra az erdőbe . Vámpír sebsebéggel rohantam át az egész erdőn , még nem a város Port Angeles, széléhez nem értem volna . Futásomat át váltattam sétálásra . Kezeimet , kabát zsebembe vágtam . Fejemet , lehatottam és úgy sétáltam be a városba . Csak is a lábam elé figyeltem , próbáltam a gondolataimat , helyere tenni és rá jönni , miért is éri meg neki , ha folyton keresztbe tesz nekem . Minden olyan homályos , pedig már vámpírt voltam mikor , kialakult köztünk az egész háború. Mintha egy török és angol csapat szeretne össze verekedni , a területükért . Csak itt nincs semmilyen terület sem , amiért érdemes lenne .
Eleredt az eső , épp ezért gyorsan berohantam a közeli kávézóba , már el is áztam , pedig csak öt percig voltam oda kint . Beléptem , leráztam magamról a vízcseppeket , levettem a kabátom , és leültem az egyik üres bokszba az , ablak mellé. Kabátomat , magam mellé helyeztem a székre, én meg becsúsztam teljesen az ablakhoz. Kibámultam az ablakon , oda kint a semmiből tört ki egy kisebb fajta vihar. A fákat , már – már a földig hajtogatja a szél , az eső mint ha hordóból öntenék , az ég dobszólót játszik , a villámok , néha diszkó fénnyel játszadozott az égen . Sötét felhők , árasztották el , az így sem épp tiszta égboltot.
Csöndben ültem és meredtem ki ,a semmibe . Néztem ahogy az emberek , menedékhely után futnak , hol a gyereke örömködbe rohangálna , hol pedig a szüleik kézen fogják őket , és berángatják a házba . Hol pedig , a szerelmes párok , egymást védve az esőtől rohannak , tiszta helyre. Ez a pillant olyan volt , mintha én is embere lennék még mind. Egy percre azt hittem én is , ugyan olyan ember vagyok mint régen . De, egy hangos mennydörgés , elsodorta ezt a röpke gondolatomat , és helyébe hozta a rossz valósságot. Hogy én már soha nem leszek , ugyan olyan ember mint régen . Minta amilyen az apám volt és az anyám .
- Jó napot , mit hozhatok ?- Egy középkorú nő jelent meg mellettem , pincér ruhája visszafogott és még is olyan divatos volt. Aranyos .
- Egy forró csokit kérek . - mosolyogtam rá kedvesen , felfirkantotta a kis cetlijére , majd mosolyogva elment . Vissza fordultam , az ablakhoz és tovább kémleltem , ami oda kint tombol.
- Parancsolj , egészségedre .- jelent meg újra a nő elém tolta a bögre forró csokit , majd megint csak mosolyodva elment . Rá mosolyogtam én is . Két kezem közé fogtam a bögrét , a benne lévő kis kanalat elkezdem kevergetni .
Néztem , ahogy a barna csokiban kis örvény keletkezik . És mintha a kanál uralná az örvényt , ő kezeli a kis hullámokat ami a csoki alján keletkezik. Nekem is pont így kéne uralnom az éltemet , mint ahogy a kanál uralja az örvényt.
Össze kell szednem magam , és szét kell rúgnom Tanya seggét . Úgy , hogy végre fel is fogja , itt nincs háború és ha van is én nyertem .
De milyen könnyű ezt magamba elképzelni , és megvalósítani , mint , hogy a szavai és a tetteim valóra is váljanak és való világban is negálják a helyüket.
-Leülhetek ?- egy ismerős férfi hang csapta meg a fülemet , fejemet felemeltem és szembe találtam magam Edwarddal . Bronz vörös haján apró , vízcseppek foglaltak helyet maguknak .Arcán néhány vízcsepp végig folyt , kaptáját is beterítették.,  Arcán ,ugyan az a mosoly volt ami olyan elbűvölt volt. Amibe még a lábam is bele remegett, ha rá nézek.
- Persze . -dadogtam , nehezen . Nem értettem mit keres , itt . Csak néztem , ahogy leül és végig a szembe néz . Szépen elterítette maga mellett a kabátját ő is.  Mikor végzet , kezeit az asztalon össze kulcsolta és , csak nézet engem . Én szorongattam a bögrét a kezembe , néha bele – bele kortyoltam . De én se vettem le róla a szemem.
Csönd volt. Elég sokáig. Kezdtem , magam még ezen is felhúzni . Legalább mondana valamit , nekem . Vagy én nem tudom . Egyáltalán mit keres itt ??!- annyi kérdés keringet a fejembe . És egyre se tudtam a választ .
Megköszörültem , a torkom , hátha végre megszólal, de semmi . Csak nézet .
- Oké, hogy – hogy itt vagy ?- böktem ki végleg én , a kezdő lökést .
- Nem tudom , egyszerűen csak erre jártam. – és még higgyem is el . Egy vámpír , csak így erre jár .
- Ahha , Edward . Te nem épp vagy emberi , hogy csak erre járkálj.
- Ahogy te se .
- De én még félig , tudom milyen embernek lenni . Én nem vagyok teljesen szörnyeteg . – hajtottam le a fejem , szomorúan  .
- Az , lehet . De már soha , nem lehetsz teljesen ember . Nem élheted át ugyan azt a gyönyört amit ők. Te már csak az örök életet élheted.
- Te , vágysz az emberi életre?- emeltem fel a fejem és néztem aranybarna szemeibe . Nem tudom , miért akarom , tudni , de mindennél jobban szeretném tudni . A válaszát.
- Mindennél jobban , mindennap szeretnék újra ember lenni és meghalni , nem örökké élni , egyedül. – az ő arcán is szomorúság jelent meg.
- Egyszer mindenkinek el jön az igaz . Higgy nekem !- mosolyogtam rá halványan . Az ő szája szálén is megjelent egy aprócska mosoly.
- Talán .- nem igazán helyeselte , de azért éreztem , hogy egy kicsit még is elhiszi amit mondtam neki.
- Az örökké , se tart olyan sokáig , főleg ha egy idegbeteg hidrogénezett szőke liba a seggedbe lóg és folyton meg akar ölni. Téged.  – újra düh roham tört át rajtam . Erősen markoltam a bögrét , már reccsenő hangokat adott ki. Egy hideg érintést éreztem a kezemen , azonnal lazítottam a szorításomon , és csak bámultam ki az ablakon . – Lehet , hogy Tanya azt hiszi elég idő ahhoz , hogy megöljön , de egyet kell mondanom , engem nem olyan könnyű a föld alá tenni . Rá jöttem a testem , pici titkaira és az erőm nagyságára. Az eszem is a helyén van . Lehet , hogy fiatal vagyok , de nem olyan aki gyenge. Már nem .- néztem a mondatom végén Edwrad szemébe.
- Elég erős vagy ahhoz , hogy megöld őt vagy épp olyan kárt okoz benne , amitől rá jön , ideje békén hagyni téged ?- kérdezte , láttam , hogy kíváncsi erre.
- Elég. – válaszoltam .- Több képességem van , mint azt te elhinnéd . – mosolyogtam el , gonoszul egy picikét. – A múlt tett azé , aki most vagyok …

Friss!!!

Sziasztok , édes drága olvasóim!

Remélem , még itt vagytok. Mert egy kis újdonságot mondok.
Lehet , hogy hétvégén felkerül a 4-5 fejezet!
Igaz nem javítottam még sokat, de ha könyörgök akkor arra , az időre , hogy nektek feltegyem a fejezettet ide engedni.
Ja, és a kommentekre a választ is hozom.
Remélem örültök!!

Puszi Bonnie !!:D