4.~ Düh !

Miért ? Miért ? Akar engem az őrületbe kergetni , azt hisz nem menne ,
azt hiszi elég ahhoz , hogy megöljön . Csak , hogy akkor rosszul hiszi engem nehéz a föld alá tenni !

Sziasztok ! Mindenkinek , nagyon szépen köszönöm az a 7 komit . Nagyon örülök , hogy ennyire tetszik nektek a történetem . Tudom , mostanában eltűnők , de nem teljesen . A blog megy , csak nagyon ritkán lesz friss. Viszont , ma itt a 4 .fejezet , és remélem holnap este jön az 5. is . Most épp gondolkodok , hogy mi legyen az 5.ben , de azt hiszem a véletlenre bízom. Na akkor jó olvasást . És remélem az eddig olvasott , olvasóim is itt vannak és még várják a frisset. Remélem , megint olyan sok Komit kapok és pipát !
Pusz és jó olvasást : Bonnie *.*



Bella szemszöge :


- Máskor ne !- löktem egy nagyot az erdőben álló Jaken . - Máskor , ne merészel így beszélni velem . - folytattam a mondatomat , mikor feltápászkodott a földről. - Nem a seggedből rángattál ki, hogy flegmán beszélj velem és rám csapd a telefont . Értettél ?- halkan , de még is kiabáltam a szemébe .
- Jól vagy ?- fogta meg a két kezem és szorította le a magam mellé , mert tudta , hogy képes leszek kárt tenni , ha dühös vagyok. És most az vagyok. Nagyon.
- Nem .- böktem ki , mérgesen . - Miért akar, mindig keresztbe tenni az a ribanc. Négy évvel ezelőtt , már megakart ölni . De itt vagyok , most is meg akart , de itt vagyok. Mit gondol , még négy évvel később , ugyan itt és egy újabb vereséges harcot  mérjünk le . Ez menjen egész hátra lévő életünkben ? Vagy mi a fenét gondol a hidrogénezett szöge fejével ?! - pufogtam ott.
- Lenyugodtál ?- kérdezte , pár perc csönd után Jake . Végig a kezemet , fogta ami már nem remegett annyira a dühtől , egyre inkább csak csillapodott a remegésem . Felnéztem a szemébe , túlságosan ideges voltam , hogy eddig is a szemébe nézhessek . Lehajtott fejjel álltam és kémleltem a talajt. Csak most néztem fel újra a szemébe .- Tudom , hogy felbosszant , és megmondom a frankot , nekem se tetszik a szőke feje . De azzal , hogy most kivagy bukva , megoldódik minden szerinted ?
- Nem . De Jake , ez a nő arra pályázik , hogy engem kiidegeljen .- morogtam . - És , csak szólok, ha így halad tovább sikerülni fog neki.
- Nem , fog neki . Te nem olyan lány vagy , akivel ezt könnyedén meg lehet csinálni . Tudom milyen vagy , és ha küzd , harcol ,akkor se fog neki sikerülni-e  Előbb fogod őt a virágok közé ültetni , minthogy téged kiidegeljen , a hidrogénezett szőke.
- Gondolod ?- néztem mélyen a szemébe.
- Tudom .- mosolygót rám , végre úgy ahogy régen . Szorosan átölelt . Örültem , hogy végre , nem olyan mint egy morcos vén ember , akinek ez ilyen játék mert , már nem tud mit kezdeni magával. Végre olyan mint régen , a vidám , folyton mosolygós , csipkelődő , Jake. - Gyere , menjünk haza ?- karolta át a vállam és indult el a haza vezető úton.
- Most inkább , szeretnék egyedül lenni. Bemegyek a városba . - mondtam , miközben a földet képletem újra.
- Biztos ?
- Igen , egyszerűen csak szeretnék egyedül lenni és kicsit gondolkodni . Szeretném , ha az agyam teljesen kitisztulna . Teljesen . - mosolyogtam rá , mikor az erőd széléhez értünk . Milyen hamar kiértünk az erdőből.
- Rendben , ahogy szeretnéd . De ha bármi van , hívj .- ölelt meg még egyszer , majd csak rám mosolygót .
- Persze .- nyomtam egy puszit az arcára , majd hátat fordítottam neki és berohantam újra az erdőbe . Vámpír sebsebéggel rohantam át az egész erdőn , még nem a város Port Angeles, széléhez nem értem volna . Futásomat át váltattam sétálásra . Kezeimet , kabát zsebembe vágtam . Fejemet , lehatottam és úgy sétáltam be a városba . Csak is a lábam elé figyeltem , próbáltam a gondolataimat , helyere tenni és rá jönni , miért is éri meg neki , ha folyton keresztbe tesz nekem . Minden olyan homályos , pedig már vámpírt voltam mikor , kialakult köztünk az egész háború. Mintha egy török és angol csapat szeretne össze verekedni , a területükért . Csak itt nincs semmilyen terület sem , amiért érdemes lenne .
Eleredt az eső , épp ezért gyorsan berohantam a közeli kávézóba , már el is áztam , pedig csak öt percig voltam oda kint . Beléptem , leráztam magamról a vízcseppeket , levettem a kabátom , és leültem az egyik üres bokszba az , ablak mellé. Kabátomat , magam mellé helyeztem a székre, én meg becsúsztam teljesen az ablakhoz. Kibámultam az ablakon , oda kint a semmiből tört ki egy kisebb fajta vihar. A fákat , már – már a földig hajtogatja a szél , az eső mint ha hordóból öntenék , az ég dobszólót játszik , a villámok , néha diszkó fénnyel játszadozott az égen . Sötét felhők , árasztották el , az így sem épp tiszta égboltot.
Csöndben ültem és meredtem ki ,a semmibe . Néztem ahogy az emberek , menedékhely után futnak , hol a gyereke örömködbe rohangálna , hol pedig a szüleik kézen fogják őket , és berángatják a házba . Hol pedig , a szerelmes párok , egymást védve az esőtől rohannak , tiszta helyre. Ez a pillant olyan volt , mintha én is embere lennék még mind. Egy percre azt hittem én is , ugyan olyan ember vagyok mint régen . De, egy hangos mennydörgés , elsodorta ezt a röpke gondolatomat , és helyébe hozta a rossz valósságot. Hogy én már soha nem leszek , ugyan olyan ember mint régen . Minta amilyen az apám volt és az anyám .
- Jó napot , mit hozhatok ?- Egy középkorú nő jelent meg mellettem , pincér ruhája visszafogott és még is olyan divatos volt. Aranyos .
- Egy forró csokit kérek . - mosolyogtam rá kedvesen , felfirkantotta a kis cetlijére , majd mosolyogva elment . Vissza fordultam , az ablakhoz és tovább kémleltem , ami oda kint tombol.
- Parancsolj , egészségedre .- jelent meg újra a nő elém tolta a bögre forró csokit , majd megint csak mosolyodva elment . Rá mosolyogtam én is . Két kezem közé fogtam a bögrét , a benne lévő kis kanalat elkezdem kevergetni .
Néztem , ahogy a barna csokiban kis örvény keletkezik . És mintha a kanál uralná az örvényt , ő kezeli a kis hullámokat ami a csoki alján keletkezik. Nekem is pont így kéne uralnom az éltemet , mint ahogy a kanál uralja az örvényt.
Össze kell szednem magam , és szét kell rúgnom Tanya seggét . Úgy , hogy végre fel is fogja , itt nincs háború és ha van is én nyertem .
De milyen könnyű ezt magamba elképzelni , és megvalósítani , mint , hogy a szavai és a tetteim valóra is váljanak és való világban is negálják a helyüket.
-Leülhetek ?- egy ismerős férfi hang csapta meg a fülemet , fejemet felemeltem és szembe találtam magam Edwarddal . Bronz vörös haján apró , vízcseppek foglaltak helyet maguknak .Arcán néhány vízcsepp végig folyt , kaptáját is beterítették.,  Arcán ,ugyan az a mosoly volt ami olyan elbűvölt volt. Amibe még a lábam is bele remegett, ha rá nézek.
- Persze . -dadogtam , nehezen . Nem értettem mit keres , itt . Csak néztem , ahogy leül és végig a szembe néz . Szépen elterítette maga mellett a kabátját ő is.  Mikor végzet , kezeit az asztalon össze kulcsolta és , csak nézet engem . Én szorongattam a bögrét a kezembe , néha bele – bele kortyoltam . De én se vettem le róla a szemem.
Csönd volt. Elég sokáig. Kezdtem , magam még ezen is felhúzni . Legalább mondana valamit , nekem . Vagy én nem tudom . Egyáltalán mit keres itt ??!- annyi kérdés keringet a fejembe . És egyre se tudtam a választ .
Megköszörültem , a torkom , hátha végre megszólal, de semmi . Csak nézet .
- Oké, hogy – hogy itt vagy ?- böktem ki végleg én , a kezdő lökést .
- Nem tudom , egyszerűen csak erre jártam. – és még higgyem is el . Egy vámpír , csak így erre jár .
- Ahha , Edward . Te nem épp vagy emberi , hogy csak erre járkálj.
- Ahogy te se .
- De én még félig , tudom milyen embernek lenni . Én nem vagyok teljesen szörnyeteg . – hajtottam le a fejem , szomorúan  .
- Az , lehet . De már soha , nem lehetsz teljesen ember . Nem élheted át ugyan azt a gyönyört amit ők. Te már csak az örök életet élheted.
- Te , vágysz az emberi életre?- emeltem fel a fejem és néztem aranybarna szemeibe . Nem tudom , miért akarom , tudni , de mindennél jobban szeretném tudni . A válaszát.
- Mindennél jobban , mindennap szeretnék újra ember lenni és meghalni , nem örökké élni , egyedül. – az ő arcán is szomorúság jelent meg.
- Egyszer mindenkinek el jön az igaz . Higgy nekem !- mosolyogtam rá halványan . Az ő szája szálén is megjelent egy aprócska mosoly.
- Talán .- nem igazán helyeselte , de azért éreztem , hogy egy kicsit még is elhiszi amit mondtam neki.
- Az örökké , se tart olyan sokáig , főleg ha egy idegbeteg hidrogénezett szőke liba a seggedbe lóg és folyton meg akar ölni. Téged.  – újra düh roham tört át rajtam . Erősen markoltam a bögrét , már reccsenő hangokat adott ki. Egy hideg érintést éreztem a kezemen , azonnal lazítottam a szorításomon , és csak bámultam ki az ablakon . – Lehet , hogy Tanya azt hiszi elég idő ahhoz , hogy megöljön , de egyet kell mondanom , engem nem olyan könnyű a föld alá tenni . Rá jöttem a testem , pici titkaira és az erőm nagyságára. Az eszem is a helyén van . Lehet , hogy fiatal vagyok , de nem olyan aki gyenge. Már nem .- néztem a mondatom végén Edwrad szemébe.
- Elég erős vagy ahhoz , hogy megöld őt vagy épp olyan kárt okoz benne , amitől rá jön , ideje békén hagyni téged ?- kérdezte , láttam , hogy kíváncsi erre.
- Elég. – válaszoltam .- Több képességem van , mint azt te elhinnéd . – mosolyogtam el , gonoszul egy picikét. – A múlt tett azé , aki most vagyok …